Nem kell a fejedet a homokba dugni és nem is szabad. Ezek a történések az életünk részei. Ugyanúgy, ahogy a boldogság, a szomorúság is teljesen normális emberi érzés. Aki azt mondja, hogy sosem volt még szomorú, nem aggódott vagy kételkedett, az hazudik. Leginkább saját magának. 

Igenis fel kell tennünk magunkban a Miért? A hogyan tovább? A mi lesz ha... kérdéseket.

Alkalmazkodni kell a folyamatosan változó világhoz, látni kell hogy csak a változás állandó. 

Tudatosítsd magadban, hogy ez igenis megtörtént, létezik és van, de ez egy szelete a világnak. Ha csak ezekre a rossz dolgokra koncentrálsz, boldogtalan, óvatos, zárkózott és gyanakvó ember leszel. Mindenkiben a rosszat fogod látni. 

A világ alapvetően szép és jó, jó benne élni. Tele van csodákkal, emberséggel, szeretettel, szerelemmel, kedvességgel,őszinteséggel és nyitottsággal. 

Gyönyörű tájak, szép emberek, csiripelő madarak, a napfelkelte, a naplemente, a téli hóesés, a nyári forróság, az ősz megannyi színe, a tavasz virágillata. Gyereked ölelése és kacaja, a párod csillogó tekintete, a szüleid óvó ölelése, testvéred örök hűsége, barátaid kitartása. Ezek miatt szép minden nap, ezért érdemes felkelni és menni. 

Hajlamosak vagyunk mindezeket természetesnek venni és nem értékelni egy idő után. Az ilyen tragédiák világítanak rá arra, hogy mennyire múlandóak is vagyunk és mennyire fontosak is ezek az aprónak hitt dolgok. Mert ezek az apró dolgok jelentik az ÉLETET! 

Vedd észre, ÉLJ!!!!  Mert az élet egy csoda!